top of page
Engedjük el a fantáziánkat...
Ülsz a körhintán, életed körhintáján: elvégzed az iskoláidat, munkahelyed van, reggel felkelsz, megy a napi rutin, este lefekszel.
Eleget teszel az összes társadalmi elvárásnak, eleget teszel az összes körülötted élő elvárásának.
Körhinta. Körbe-körbe
Körhinta. Körbe-körbe.
Lassan rád telepszik az unalom, nyomkodod a telefonod, nézed, mások hogyan élnek kifelé, lassan kiégsz ebben, már magad sem tudod, miért érzed a nagy semmit. Hol az öröm, hol a szárnyalás, hol a boldog ellazulás? Hol az élmény? Hol a társaság?
Az ember társas lény, nem jó neki, ha egymaga ül a körhintán.
bottom of page